FELADAT >> 4. Olvassa el a „Logika” című részt.

LOGIKA

A logika témaköre legalább háromezer éven át volt vita tárgya anélkül, hogy közben bármilyen világos áttörést hozott volna a tényleges használatát illetően azok számára, akik adatokkal dolgoznak. 

A „logika” az okfejtés témakörét jelenti. Az elmúlt korokban néhányan igyekeztek tudománynak feltüntetni. De ezt elvethetjük mint képmutatást vagy nagyképűséget.  

Ha lenne ilyen „tudomány”, akkor az ember képes lenne gondolkodni. De nem képes. 

A kifejezés maga kimondottan vészjósló. Ha el kellene olvasnunk egy logikáról szóló kézikönyvet, egyszerűen beleőrülnénk abba, hogy megpróbáljuk megérteni, nemhogy megtanuljuk belőle, hogyan kell gondolkodni. 

Mégis, a logika, vagyis az okfejtés képessége létfontosságú a szervező vagy az adminisztrátor számára. Ha nem tud világosan gondolkodni, akkor nem lesz képes olyan következtetésekre jutni, amelyek létfontosságúak ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzon. 

Sok szervezet, kormányzat, társaság és csoport húz hasznot a logika hiányából, és teszi ezt nagyon hosszú ideje. Egy olyan népességet, amely képtelen a gondolkodásra és az okfejtésre, könnyen lehet valótlanságokkal és nyomorúságos célokkal manipulálni.  

Így a logika tárgyát nem támogatták, sőt épp ellenkezőleg. 

Manapság még a nyugati iskolák is arról próbálják meggyőzni a tanulókat, hogy azért tanuljanak geometriát, mert „ez az, ahogy gondolkodunk”. És természetesen nem ez az. 

Az adminisztrátorok, a menedzserek, a kézművesek és a hivatalnokok jelentős mértékben hasznát veszik a logikának. Ha nem képesek az okfejtésre, akkor költséges és időrabló hibákat követnek el, káoszba és feledésbe taszíthatják az egész szervezetet. 

Munkaeszközeik az adatok és a szituációk. Ha nem képesek megfigyelésre és a dolgok végiggondolására, akkor hamis következtetésekre juthatnak, és hibás lépéseket tehetnek. 

A modern ember azt hiszi, hogy a matematika helyettesítheti a logikát, és a legtöbb szituáció kifejezetten félrecsúszik e megható és méltatlan bizalom miatt. Az emberi problémák összetettsége és a közrejátszó óriási számú tényező a matematikát erre teljesen alkalmatlanná teszi. 

A számítógépek legjobb esetben is csak mankói az elmének. A mai krómbevonatú civilizáció mégis gyermekien hisz bennük. Hogy van-e bármilyen hasznuk, vagy sem, attól függ, ki teszi fel a kérdést, és ki olvassa le a számítógép válaszait. De a válaszok még akkor is gyakran bolondokházába illően ostobák. 

A számítógépek nem képesek gondolkodni, mert az emberek és a számítógép-építők nem ismerik teljes mértékben az élő logika szabályait. Ha a számítógépbe egy hamis adatot táplálnak be, teljesen hibás válaszokat kapnak. 

Ha a menedzsment és a munka terén dolgozó emberek nem ismerik a logikát, a szervezet irányt téveszthet, és hihetetlen mennyiségű zsenialitás válik szükségessé az összetartásához és működésben tartásához. 

Egész civilizációk tűnnek el, mert vezéreikből, vezetőikből és embereikből hiányzik a logika. 

Tehát ez egy nagyon fontos tárgy. 

A logika megoldása

Szcientológia magában foglalja a logika feltárásának módját is. Ez az áttörés nem kis nyereséget jelent. Ha ezáltal egy félelmetes és szinte lehetetlen tárgyat egyszerűvé lehet redukálni, akkor a szituációkra adott helyes válaszok sokkal gyakoribbak lehetnek, egy szervezet vagy egy civilizáció pedig sokkal hatékonyabb.  

Az áttörés egyszerű.

ANNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁVAL, HOGY MILYEN MÓDOKON VÁLNAK A DOLGOK LOGIKÁTLANNÁ, MEG TUDJUK ÁLLAPÍTANI, MI IS A LOGIKA. 

Más szóval, ha valaki érti, mi teszi a dolgokat logikátlanná vagy ésszerűtlenné (vagy őrültté, ha úgy tetszik), akkor lehetséges tudni azt is, hogy mi teszi a dolgokat logikussá. 

Logikátlanságok

Meghatározott módokon történik az, ahogyan az információ továbbítása, illetve valamely szituáció logikátlanná válik. Ezek okozzák azt, hogy az embernek téves elképzelése lesz egy adott szituációról. A logikátlanná válás egyes módjait outpontnak nevezzük. Ezek olyan adatok, amelyeket igazként tálalnak, holott valójában logikátlanok. Az alábbiakban ezek mindegyikét ismertetjük.

Kihagyott adatok

Bármilyen kihagyott dolog outpont. 

Ez lehet egy kihagyott személy, terminál (olyan személy, aki kommunikációt küld, kap vagy továbbít), tárgy, energia, tér, idő, forma, sorrend vagy akár egy kihagyott helyzet is. Bármi, aminek ott kellene lennie, de nincs ott, egy outpont.

Ezt az outpontot a legkönnyebb nem észrevenni, mivel nincs ott, hogy közvetlenül magára vonja a figyelmet. 

Kihagyott adatok

Megváltoztatott sorrend

Bármely rossz sorrendben lévő dolog, esemény, tárgy vagy méret outpont. 

A 3, 7, 1, 2, 4, 6, 5 számsorozat megváltoztatott sorrendben vagy helytelen sorrendben van. 

Számíthatunk rá, hogy bármely cselekvéssorozatot összekuszál, ha a második lépést az első előtt csináljuk. 

Az alapvető outpont az, ha egyáltalán nincs sorrend. (Az outpont olyan állapot vagy helyzet, ahol valami hibás, helytelen vagy hiányzik.) Ez RÖGESZMÉKHEZ vezet. Felbukkan a disszociációnak nevezett elmebetegség formájában is. Az egymáshoz kapcsolódó vagy egymáshoz hasonló dolgokat nem látják logikusan következőnek. Az ilyen emberek témáról témára ugrálnak nyilvánvaló sorrend követése nélkül. A disszociáció az a szélsőséges eset, amelynél az összefüggő dolgokat nem látják összefüggőnek, a nem összetartozókat pedig annak vélik. 

A „sorrend” egyenes vonalú haladást jelent a téren, az időn vagy mindkettőn keresztül. 

Ha valahol sorrendnek kellene lennie, de nincs, az egy outpont. 

Ha valami nem „sorrend”, de annak gondolják, az is outpont. 

A  „kocsit fogjuk a ló elé” típusú helytelen sorrend is outpont. 

Megváltoztatott sorrend

Az embernek néha azzal van a legnehezebb dolga, amikor megpróbál előre jelezni valaki másnak egy olyan elkerülhetetlen jövőbeli következményt, amely a másik számára láthatatlan. Ez például egy következmény: „Ha elfűrészeled a faágat, amin ülsz, akkor persze leesel.” A rendőrség ezt gyakran olyan emberekkel próbálja megértetni, akiknek nincs elképzelése a dolgok sorrendjéről, így a büntetéssel való fenyegetés jól működik a jó magaviseletű állampolgároknál, és egyáltalában nem működik a bűnözőkkel szemben, mivel azok gyakran azért bűnözők, mert nem tudnak következményekben gondolkodni – egyszerűen rögzültek. „Ha megölsz egy embert, felakasztanak” – ez egy jelzett sorrend. A gyilkos, aki rögzül a bosszúnál, nem tud a sorrendet szem előtt tartva gondolkodni. Az embernek ahhoz, hogy helyes sorrendiséget kapjon, a sorrendet szem előtt tartva kell gondolkodnia. 

Ezért sokkal gyakrabban látunk megváltoztatott sorrendeket, mint gondolnánk, mivel azok, akik nem a sorrendet szem előtt tartva gondolkodnak, nem látják a megváltoztatott sorrendeket a cselekedeteikben vagy a területükön. 

Sorrendek vizuális elképzelésével és figyelemáthelyezési drillekkel rendbe lehet hozni és helyre lehet állítani ezt a képességet.  

Egy író észrevette, hogy a film és a tévé rögzíti a figyelmet, és nem engedi mozogni. Ha gyermekeink tévén nőnek fel, akkor valószínűleg olyan emberekké válnak, akik hajlamosak a sorrendek megváltoztatására, vagy akik egyáltalán nem látnak sorrendeket. 

Kihagyott idő

Az az idő, amelyet fel kellene tüntetni, de nincs feltüntetve, a „kihagyott idő” nevű outpont. Ez a kihagyott adat egy különleges esete. A kihagyott időnek különösen súlyos hatása van, és nagyfokú elmebajhoz vezet. 

Kihagyott idő

Ha egy 1814-ből és egy 1922-ből származó közleményt úgy olvasunk fel egymás után, hogy az időpontokat nem adjuk meg, az más módon észre nem vehető őrültséghez vezet. 

Egy szituáció-összefoglaló jelentés, amely az elmúlt fél évet felölelő eseményeket tartalmazza anélkül, hogy ez kiderülne belőle, olyan reakciót idézhet elő, amely nincs összhangban a jelenlegi helyzettel. 

Az őrültek esetében a jelen idő az a kihagyott idő, ami miatt egy kísértetjárta múltban élnek. Ha egy csoport őrültnek egyszerűen annyit mondunk, hogy „gyertek a jelenbe”, az jó pár csodálatos „gyógyulást” tud eredményezni. Ha megtudjuk egy fájdalom keletkezésének időpontját, a fájdalom gyakran megszűnik. 

Az idő aberrációi (logikátlanságai) olyan erősek, hogy a kihagyott idő nagyon is outpontnak minősül. 

Valótlanság

Amikor valaki két ellentmondó tényt hall, akkor vagy az egyik, vagy mindkettő valótlanság. 

propaganda és más tevékenységek valótlanságokra szakosodtak, és nagy zavart idéznek elő.  

A valótlanság mindenképpen outpont, akár szándékos, akár nem. Lehet tévedés, szándékos vagy védekező céllal mondott valótlanság, attól még outpont. 

Minden, ami hamis, ilyen outpontnak minősül. Egy hamis létezés, terminál, cselekedet, szándék, tehát bármi, ami nem az, ami lenni próbál, valótlanság és outpont. 

Egy szépirodalmi mű, amely nem akar más lenni, mint ami, természetesen nem valótlanság. 

Valótlanság

Így a valótlanság azt jelenti, hogy „más, mint aminek látszik”, vagy „más, mint aminek feltüntetik”. 

Az embernek nem kell a filozófiai igazság vagy valóság meghatározásával foglalkoznia ahhoz, hogy lássa, hogy outpont az, ha valamit valaminek mondanak, vagy egy dolognak mutatnak, holott valójában valami más. 

Megváltoztatott fontosság

Az a fontosság, amelynek a valóságban létező viszonylagos fontosságát megváltoztatják, növelik vagy csökkentik, egy outpont. 

Lehet valaminek nagyobb fontosságot tulajdonítani, mint ami van neki. 

Lehet valaminek kisebb fontosságot tulajdonítani, mint ami van neki. 

Megváltoztatott fontosság

Számos különböző fontosságú dolognak lehet egyforma fontosságot tulajdonítani.

Ezek mind outpontok, három változat ugyanarra a dologra. 

Minden fontosság azzal arányos, hogy mennyire valóságos.

Rossz célpont

Egy téves cél – azaz, amikor az ember azt hiszi, hogy A felé közelít, illetve felé kellene közelítenie, és rájön, hogy B felé közelít – egy outpont.  

Ez gyakran eltévesztett azonosság. Téves szándékokat és célokat is jelent. 

A »ha leromboljuk X-et, akkor rendben leszünk« gyakran azzal végződik, hogy kiderül, hogy Y-t kellett volna lerombolni.

Rossz célpont

Ha megölik a királyt, hogy megszabaduljanak az adóktól, attól még az adószedő a következő rendszer idejére életben marad.

Az igazságtalanság általában a rossz célpont nevű outpont. 

A drogfogyasztó letartóztatása és a drogot gyártó vállalat kitüntetése egy másik példa erre. 

A katonai taktika és stratégia szinte mindig egy arra irányuló erőfeszítés, hogy az ellenséget rossz célpont kiválasztására csábítsa. 

A legtöbb nemtetszés és spontán gyűlölet az emberi kapcsolatokban azon a hibán alapul, hogy Jánost összetévesztjük Péterrel. 

Számos aberráció alapul rossz célpontokon, rossz forrásokon és rossz okokon. 

Ha tévesen azt mondjuk egy betegnek, hogy gyomorfekélye van, pedig nincs, akkor egy olyan outponttal fog rendelkezni, amely gátolja a felépülését. 

Abból a pénzből, amit az ipar rossz célokra költött, egy évezreden át kivilágíthatnánk a világot.

Rossz forrás

A „rossz forrás” a rossz célpont ellenkező oldali megfelelője.  

A rossz forrásból vett információ, a rossz forrásból elfogadott utasítások, a rossz forrásból elfogadott ajándékok vagy anyagok (készletek) végül mind zűrzavart és lehetséges bajt eredményeznek. 

Rossz forrás

Ha tudtunkon kívül rossz forrásból kapunk valamit, az nagyon kínos vagy összezavaró lehet, olyannyira, hogy ez a hírszerzés egyik kedvenc trükkje. Kelet-Németországban a D ügyosztálynak, azaz a dezinformációs ügyosztálynak bonyolult módszerei vannak hamis információk elhelyezésére és azok forrásának leplezésére. 

Technológia is származhat rossz forrásból. Például a Lipcsei Egyetem pszichológiai és pszichiátriai iskolája nyitott utat a hitleri Németország haláltáborainak. Kábítószerek segítségével nyilvánvalóan ezek az emberek adták a világnak Hitlert mint saját bábjukat. A II. világháború végén ezek a szélsőségesek hozták létre a „Mentális Egészség Világszövetségét”, amely megnyerte magának az Amerikai Pszichiátriai Társaságot és az Amerikai Orvosi Társaságot, és világszerte megalapította az „Országos Mentális Egészségügyi Társaságokat”. Ők lettek az amerikai kormány egyedüli tanácsadói „mentális egészségügyi, oktatási és népjóléti” ügyekben, és ők nevezték ki az összes egészségügyi minisztert az egész civilizált világban. Ez annyira rossz forrás, hogy elpusztítja az emberiséget, és már eddig is sok millió embert pusztított el.  

Nemcsak a rossz forrásból származó adatok elfogadása, de a vele járó bürokrácia is elég aberrált lehet ahhoz, hogy bolygóméretű elmebajt eredményezzen.  

Szűkebb keretek között a vezetésben elkövetett hibák általános oka rendszerint az, ha tudvalevő gazemberektől fogadnak el jelentést, és a szerint cselekszenek.

Ellentmondó tények

Amikor egy tárggyal kapcsolatban két egymásnak ellentmondó dolgot állítanak, akkor „ellentmondó tények”-kel van dolgunk. 

E logikátlanság valótlanságnak is besorolható, mivel az egyik állításnak hamisnak kell lennie. 

Ám a vizsgálati eljárás során az ember nem tudja kapásból megkülönböztetni, hogy melyik a hamis. Így ez egy különleges outponttá válik. 

Amikor ugyanabban az időszakban „A cég átlagon felüli bevételt ért el azon a héten”, illetve „Nem tudták kifizetni az alkalmazottakat”, tudhatjuk, hogy vagy az egyik, vagy mindkettő hamis. Talán nem tudjuk, hogy melyikük igaz, de tudjuk, hogy ellentmondanak egymásnak, és ennek megfelelően kategorizálhatjuk őket. 

Ellentmondó tények

A vizsgálat során ez a pont annyira fontos, hogy bárki, aki két ellentétes tényt közöl, a további vizsgálatok első számú gyanúsítottjává válik. Példa lehetne erre a „Svájci állampolgár vagyok” kijelentés egy olyan ember szájából, akinek a poggyászában német útlevelet találnak. 

Amikor két „tény” ellentétes vagy ellentmondó, lehet, hogy nem tudjuk, melyikük igaz, de tudjuk, hogy egyszerre mindkettő nem lehet igaz. 

Két ellentmondó „tény” outpontnak minősül, ha ugyanazon szervezettől jön, még akkor is, ha a szervezet két különböző tagjától ered. 

Hozzáadott idő

Hozzáadott idő

Ez az outpont a kihagyott idő fordítottja. A hozzáadott idő leggyakoribb példája az, amikor valami tovább tart, mint ameddig lehetséges lenne. Ennyiben egy fajtája az ellentmondó adatoknak: valamit három hétig tart elvégezni, de azt jelentették róla, hogy hat hónapig tart. De a hozzáadott időre mint önállóan is érvényes outpontra fel kell hívni a figyelmet, mivel hajlamosak vagyunk ésszerűsködni vele kapcsolatban, és nem látni azt, hogy ez tényleg egy outpont már önmagában is. 

A hozzáadott idő a legsúlyosabb értelemben véve nagyon komoly outponttá válik, amikor például két vagy több dolog történik ugyanabban az időpontban, mondjuk, ugyanazzal a személlyel, aki nem élhette át mindkettőt. Időt kellett hozzáadni a fizikai univerzumhoz, hogy az adatok igazak legyenek. Például: „1962. április 21-én éjfélkor elindultam hajóval San Franciscóból Saigonba.” „1962. április 30-án hivatalba léptem Saigonban.” Itt időt kell hozzáadnunk a fizikai univerzumhoz, hogy mindkét esemény megtörténhessen, mivel egy hajónak két-három hétbe telik eljutni San Franciscóból „Saigon”-ba. 

Egy másik esetben, amely ténylegesen előfordult, és jobb példa a hozzáadott időre, az történt, hogy egyszer egy beosztott ügyvezetőnek elküldtek egy olyan teendőkből álló ellenőrzőlistát, amelyeknek az elvégzése egy hónapot igényelt, és postafordultával már vissza is érkezett a hiánytalan teljesítése. Az ellenőrzőlista csak egy napig volt a kezében! Így huszonkilenc napot kellett volna hozzáadnia a fizikai univerzumhoz, hogy a teljesítésjelentés igaz legyen. Ez az illető részéről egyben kihagyott időt is jelentett. 

Hozzáadott oda nem tartozó adat

Hozzáadott oda nem tartozó adat

Egy egyszerű hozzáadott adat nem szükségszerűen outpont. Lehet, hogy valaki egyszerűen csak túl alapos. De ha az adatnak semmi köze a helyzethez vagy szituációhoz, és mégis hozzáadják, akkor az egy egyértelmű outpont. 

A hozzáadott adatot gyakran azért teszik oda, hogy fedezzenek valamilyen kötelességmulasztást, vagy álcázzanak egy tényleges szituációt. Annyit biztosan jelent, hogy az illető takargat valamit. 

Általában a hozzáadott adat másfajta outpontokat is tartalmaz, például rossz célpontot vagy hozzáadott időt. 

Ennek az outpontnak a használatakor legyünk nagyon biztosak benne, hogy megértettük, mit jelent az, hogy nem oda tartozó, és lássuk, hogy ez csak akkor outpont, ha az adat nem tartozik oda ahhoz, amiről szó van. 

Helytelenül belefoglalt adat

Van egy helytelenül belefoglalt adat nevű outpont is, amely a kihagyott adat társa az outpontok sorában.

Ez akkor lép fel a leggyakrabban, amikor hiányzik (az elmében) maga a helyzet, és az első dolog, ami az adatok osztályozásához kell (a helyzet), nincs ott. 

Helytelenül belefoglalt adat

Erre jó példa, amikor fényképezőgépeket raktároz el egy olyan ember, akinek fogalma sincs a fényképezőgépek típusairól. Ahelyett, hogy egy bizonyos fényképezőgép minden szükséges alkatrészét egy dobozba helyezné el, elkerülhetetlenül az fog bekövetkezni, hogy az összes fényképezőgép lencsefedőjét egy dobozba zsúfolja bele „lencsefedők” felirattal. Ha össze akarjuk állítani vagy használni akarjuk a fényképezőgépet, órákat fogunk azzal tölteni, hogy megtaláljuk az alkatrészeket azokban a szépen feliratozott dobozokban: „fényképezőgépek hátsó fedőlapjai”, „lencsék”, „háromlábú állványok” stb.

Amikor hiányzik annak a helyzetnek az ismerete, hogy milyen egy üzemkész fényképezőgép, és hogyan működik, az adatokat jobban azonosítják egymással, mint amennyi azonosság ténylegesen fennáll. A lencsefedők lencsefedők. A háromlábú állványok háromlábú állványok. Így a helyzet nem ismeretéből adódóan rossz besorolási rendszer jön létre. 

Egy utazó, aki nem tudja megkülönböztetni az egyik egyenruhát a másiktól, ezt úgy „oldja meg”, hogy minden egyenruhást „hordárnak” minősít. Odaadja a csomagját egy arrogáns rendőrkapitánynak, és máris megvan, hogy hogyan tölti a nyaralását: a börtönben. 

A helyzet ismeretének hiánya a dolgok túl szoros azonosítását hozza létre. 

Egy frissen végzett hadnagy a seregben elmegy egy ellenséges kém mellett, aki úgy van öltözve, mint az egyik katonája. A mögötte jövő tapasztalt őrmester elkapja a kémet, és fogdába csukja, mert „nem úgy hordta a sapkáját, ahogy mi hordjuk az ezredben”.

Az idő is megváltoztatja az adatbesorolást. 1920-ban bárki, aki fényképezőgéppel megközelített egy kikötőt, kém volt. 1960-ban bárki, akinél nem volt fényképezőgép, nem lehetett turista, tehát figyelték. 

Így az egyik kulturális időszakbeli helyzet nem azonos egy másikkal. 

Létezik még három további outpont, amelyekről tudnunk kell, hogy a vizsgálat során felhasználhassuk. Ezek a következők:

A feltételezett „azonosságok” nem azonosak

A feltételezett „hasonlóságok” nem hasonlóak, vagy a dolgoknak nem ugyanabba az osztályába tartoznak

A feltételezett „különbségek” nem különbözőek

Adatok kezelése

Az adatok ezen ötféle elferdítése százféle módon kelthet az emberben teljesen hamis képet.

Amikor olyan adatokra építünk cselekvéseket vagy utasításokat, amelyek a fentiek egyikét tartalmazzák, akkor utána hibát fogunk elkövetni.

AZ ÉSSZERŰSÉG AZ ADATOKTÓL FÜGG.

AMIKOR AZ ADATOK HIBÁSAK (mint fent), A VÁLASZ IS HIBÁS LESZ, ÉS ÉSSZERŰTLENNEK FOGJÁK TEKINTENI.

Óriási számú kombinációja van ennek az adatnak. Egy vagy több (vagy mindegyik) is jelen lehet ugyanabban a jelentésben.

A megfigyelés és annak kommunikálása tartalmazhatja ezen logikátlanságok valamelyikét.

Ha így van, akkor bármilyen, a szituáció kijavítására vagy kezelésére tett erőfeszítés eredménytelen lesz.

Felhasználás

Ha bármely adathalmazt alávetünk a fenti próbáknak, akkor gyakran kiderül róla, hogy logikátlan cselekvésre csábít.

Ahhoz, hogy logikus választ kapjunk, logikus adatokkal kell rendelkeznünk.

Bármely adathalmaz, amely a fenti hibákból egyet vagy többet tartalmaz, logikátlan következtetésekhez vezethet bennünket.

Egy ésszerűtlen vagy működésképtelen utasításnak olyan következtetés az alapja, amely logikátlan, mivel a fenti hibákból egyet vagy többet tartalmaz.

egyike azoknak a pontosan kör­vonalazott módoknak, ahogy az információk továbbítása vagy egy szituáció logikátlanná válhat; bármilyen igazként felajánlott adat, amely valójában logikátlannak bizonyul.

bármi, ami képes fogadni, továbbítani vagy küldeni egy kommunikációt. Ez a kifejezés az elektronikából származik, ahol a terminál annak a két rögzített pontnak az egyike, amelyek között energia áramlik. Például az autó akkumulátorának két kapcsolódó pontja (terminálja) van, ahol az energia az egyik pólustól a másikig áramlik. A Szcientológiában két kommunikáló embert terminálnak nevezünk, mert kommunikáció folyik közöttük.

a tudásnak vagy a dolgok tanulmányozásának arra az ágára vonatkozó vagy azzal kapcsolatos, amely az olyan alapvető fogalmak rendszerezett vizsgálatával foglalkozik, mint az igazság, a létezés, a valóság és a szabadság.

katonák, hajók, repülőgépek stb. harc során való felhasználásának módszerei, általában rövid távon.

A „stratégia” szó a görög sztratégosz („tábornok”), sztratosz („hadsereg”) és agein („vezetni”) szavakból származik. A stratégia egy háború vagy a háború egy szektorának általános hadvezetési tervét jelenti.

eltérés a racionális gondolkodástól vagy viselkedéstől; irracionális gondolkodás vagy magatartás. Alapvetően annyit jelent, hogy tévedni, hibákat elkövetni, vagy még pontosabban, olyan rögeszmékkel rendelkezni, amelyek nem igazak. A szó tudományos értelmében is használatos. Az egyenes vonaltól való eltérést jelenti. Ha egy vonalnak A-ból B-be kellene mennie, akkor, ha aberrált, A-ból egy másik pontba, egy másik pontba, egy másik pontba, egy másik pontba, egy másik pontba menne, és végül megérkezne B-be. Ebben az értelemben az egyenesség hiányát is jelenti, vagy a torz látásmódot, mint például, ha egy ember egy lovat lát, de azt gondolja, hogy elefántot lát. Az aberrált viselkedés helytelen viselkedés, vagy olyan viselkedés, amelyet nem támaszt alá az értelem. Az aberráció szemben áll az épelméjűséggel, ami ennek ellentéte. A latin aberrare = „eltévelyedni” szóból; latin ab = „el”, errare = „bolyongani, tévelyegni”.

információk gyűjtése, szétosztása és kiértékelése, különösen titkos információk esetén, amelyek egy ellenséggel vagy egy potenciális ellenséggel kapcsolatosak.

valamely művészet, mesterség vagy tudomány alkalmazásának módszerei, szemben magának a tudománynak vagy mesterségnek az egyszerű ismeretével. A Szcientológiában a technológia kifejezés jelentése: az L. Ron Hubbard által kifejlesztett Szcientológia alapelvek alkalmazása az elme funkcióinak javítására és a szellem lehetőségeinek rehabilitálására.

1409-ben alapított egyetem a németországi Lipcsében. Az 1800-as évek végén Wilhelm Wundt (1832–1920) német pszichológus és fiziológus (az élőlények működésének és a testrészek és szervek funkcióinak tanulmányozásával foglalkozó szakember) itt fejlesztette ki a modern pszichológiát és azt a hamis elképzelést, miszerint az Ember nem több, mint állat.